Az elmúlt napok egyik legvitatottabb témája a trafikpályázat nyertesei körül kialakult helyzet volt. Ebben a néhány sorban lehetetlen lenne jogi, gazdasági és a piaci szempontokat is figyelembe véve összefoglalni mindazt, amit máig hallottunk, azaz ki, hol és hogyan, milyen szempontok alapján döntött és milyen mechanizmus alapján választották ki végül is a nyerteseket.
Az önmagában nem baj, ha egy kormányzat új szabályozást alkot bármely gazdasági terület vonatkozásában, önmagában még az sem baj, ha az adott területet teljesen felforgatja, hiszen gyakran maga az élet kényszeríti ki az új szabályozást, ha erre szükség van, de most.....
Az első világháborút követő időszakban trafikot csak hadirokkant nyithatott, a jelenlegi, 2013-ban nyilvánosságra hozott és széles körben publikált rendelet szerint a (trafiknyitási) koncesszió odaítélésében előnyt kellett, hogy élvezzenek kismamák, magyar kisvállalkozók, megváltozott munkaképességű személyek és további hátrányos vagy hátrányosnak tekintett helyzetű csoportok. Amit azonban a HÍR TV-ben láttunk, azt mutatja, nem ez történt, a HÍR TV – zárójelben jegyzem meg, már a HÍR TV is – bemutatott egy mozgás- és egyéb fogyatékkal élő férfit, aki rokkantnyugdíját egészítette ki a dohánytermékek árusításából, üzletét és ügyfélkörét 13 év alatt építette fel saját maga, nyilatkozó családtagja szerint a férfi három napig zokogott, amikor tudomást szerzett árusítási jogának elvesztéséről. Arról, hogy mennyire teljesül az az ígéret, mely szerint a trafiknyitási jogot a hátrányos helyzetben élő személyek kapják, ezek után felesleges beszélni, emberi szempontból nekem csak egy szó jut eszembe az eljárás kapcsán: Lelketlenség.
|
Cikk küldése
Cikk nyomtatása
