Naponta kapkodjuk a fejünket a „vasárnapi boltzárva- illetve boltnyitvatartás” megnevezésű jogalkotási bohózat éppen aktuális fejezeteit látva és olvasva.
Naponta kérdezzük, hogy is használták fel a magánnyugdíj-pénztárakból származó és valójában zsarolással felérő döntési helyzettel elvett ezer milliárdokat, miért kellett kivonni az oktatásból és az egészségügyből a jövőnket felélő módon számolatlanul a működést jelentő forintokat.
Hogy lehetett az, hogy a Kormány rossz árfolyampolitikájának köszönhetően a devizahiteleseket úgy mentették meg, hogy a forintosítással többet kell mostantól visszafizetniük, mint amennyit egyáltalán felvettek?
Korábban olcsó demagógiának nevezték volna, és letagadták volna, ha azt mondjuk, miközben stadionokat építetek, csak nálunk Somogy déli részén nézzetek körül és lássátok, hogy 2010 óta napról-napra nagyobb a nyomor és a leszakadás társadalmi, szociális következményei végleg rögzülnek egyre több társadalmi csoportban.
És mindemellett sokan azt kérdezik, hol siklott ki helyrehozhatatlanul a FIDESZ kormányzása?
A válasz rövid és egyszerű:
A FIDESZ kormányzása nem kisiklott, hanem most, hogy már nem hat a kormányzati kommunikáció nevű társadalmi fájdalomcsillapító, az orbáni kormányzás valódi szándékai teljes egészében láthatóvá váltak.
Pedig Orbán Viktor elmondta, tényleg őszintén elmondta, nem csinált belőle titkot, már a 2010-es választások előtt és után is nem sokkal. Lényegében azt mondta, „Egy másik Magyarországra, egy másik gazdaságra, egy másik kultúrára van szükség”, ez volt tehát a vezérgondolat. Ennek a megértéséhez és valódi tartalmának feltárásához feltétlenül szükséges, ámde egyik FIDESZ-es vezető politikus által sem kimondott félmondat pedig úgy hangzik: „Ennek felépítése az Önök önkéntes és részben nem önkéntes anyagi hozzájárulásával történik”. Az elmúlt években azonban kevesen akarták belátni ennek a mondatnak az értelmét és felmérni annak valóságos horderejét s még akkor is sokan nem akarták látni az összefüggést, amikor a folyamatosan növekvő ilyen-olyan, nyílt vagy bújtatott elvonás miatt romlani kezdett az életszínvonaluk, egyre több és több adót, vagy adóvá átkeresztelt járulékot fizettek, s csak akkor döbbentek rá, hogyan is működik a rendszer, amikor a társadalom csúcsán élők és a társadalom alsóbb rétegeinek tagjai között egyre nyilvánvalóan, érezhetően és már szabad szemmel is jól láthatóan tágult a megélhetési olló. Ma már ott tartunk, hogy a legfrissebb szociológiai felmérések szerint a társadalom hagyományos szerkezete, szinte a teljes középosztállyal együtt megszűnt, középosztály nélkül pedig egy társadalom sem életképes hosszútávon és a mindennapi megélhetésért küzdő emberek között pedig lényegtelenné válik a szabadság iránti igény. Ma már szem- és fültanúi vagyunk, hogy egyre többen érzékelik, így nem mehetnek tovább közös dolgaink.
Az elmúlt 25 év alatt ez már a második eredeti tőkefelhalmozás volt, csak a FIDESZ mindezt rendszerszerűen akarta végrehajtani. A FIDESZ-ben persze minden látszat ellenére tudják, nem lesznek mindig hatalmon, de el akarták érni, hogy gazdasági és pénzügyi erejük, csoportjaik megkerülhetetlenek legyenek és ennek a célnak rendeltek alá mindent. Olyan rendszert akartak felépíteni, amely akkor is tovább él, ha ők már nem lesznek a döntések meghozatalához szükséges többség birtokában, de a rendszer kiépítésében addig is kíméletlenül felhasználtak minden társadalomlélektani eszközt, folyamatosan éket vertek a társadalom egyes csoportjai közé, mindig valakit vagy valakiket, belföldön és külföldön egyaránt bűnbakká téve, kihasználták az alapvetően az egyéni túlélést előtérbe helyező magyar társadalom félelmeit, kétségeit és így próbálták az embereket fenyegető veszély elleni folyamatos harc látszatát keltve megakadályozni az elégedetlenség kritikus tömegének kialakulását. Nagyot ártottak ezzel, hiszen tovább rombolták a magyar társadalom amúgy is meggyengült belső összetartását és ennek az árát sokáig fogjuk fizetni.
Furcsa módon azonban a legnagyobb csapást nem ezzel mérték a magyar társadalom jövőjére. Miközben Magyarországon az egymással szembenálló politikai és gazdasági csoportok késhegyre menő küzdelmet vívtak egymással, a világ 20 év alatt elszáguldott mellettünk, úgy technológiai, ezt többé-kevésbé lekövettük, mind szociológiai értelemben, s ahelyett, hogy a társadalmi modernizáción dolgozna és minél nagyobb szeletet próbálna kihasítani az egyre szélesebb és egyre inkább magas hozzáadott értéket megtestesítő nemzetközi együttműködésből, a Kormány a legrosszabb társadalmi konvencionalizmus oktatási és tankönyvi bebetonozásával foglalatoskodik. A másik súlyos társadalmi vérveszteség és okozott kár az elvándorlás, amelynek következményeit csak tíz-tizenöt év múlva érezzük teljes valójában.
A rendszer azonban mára megroppant, zavar támadt az Erőben és ezt a FIDESZ minden szintjén érzik, a rendszer fenntartása azonban nekünk, magyar adófizetőknek napról-napra többe fog kerülni, mert ne legyen kétségünk, végigviszik a következő három évet is.
Az Erőben támadt zavart helyben, Kaposváron mi is érezzük. Ahogy a helyi sajtó is megírta, különös sietség lett úrrá a 67-es út építésének kormányzati felelősein. Bár 2010-ig elkészült a somogytúri és a kaposfüredi elkerülő és mind a finanszírozás, mind a tervek készen álltak a továbbépítésre, az elmúlt 5 évben egy centi sem épült az útból és a FIDESZ által korábban oly hevesen támadott 2013-as határidő is teljesen eredménytelenül telt el, hirtelen és minden átmenet nélkül úgy kezdték kijelölni az út nyomvonalát, hogy a kijelölés megkezdésének pillanatában még a közbeszerzés is csak éppen folyt az engedélyes tervek elkészítésnek érdekében. De persze nem ez az egyetlen érthetetlen és követhetetlen döntés és folyamat, mindez egy önkorrekciós mechanizmus nélküli politikai rendszer sajátja.
Végezetül két gondolat: Amit ma látunk, az a szakemberek „state capture”-enk, azaz az állam foglyulejtésének nevezik. Bár amióta világ a világ, mindig voltak és lesznek olyan emberek és csoportok, akik és amelyek a pénz és a hatalom közelében a saját hasznukat keresik, mára Magyarországon ez a haszonlesés az elviselhetetlenségig fokozódott és ma ez ellen emeljük fel a hangunkat.
A másik pedig, hogy az olyan elvont és magasztos kifejezések, mint az állam és a társadalom, valójában mi magunk vagyunk, mi mindannyian és addig nem változnak a viszonyok, amíg a kritikus tömegben meg nem kérdezik a magyar adófizetők, hová is került a pénzünk?
Németországban nemrégiben indult egy honlap „Kérdezd az államot!” címen, helyes tehát, ha mi magyarok is kérdezünk, mi magunk saját magunkért….
Köszönöm a figyelmet.
|
Cikk küldése
Cikk nyomtatása
